Először is leszögezném, hogy az angol tudásom olyan zseniális , hogy még az is megeshet, hogy helyesírási hibák fellelhetőek a címben, azért bocsi , de a cím ami megfogalmazódott a fejemben, egyszerűen nem hangzott jól magyarul, és főleg azért van a cím angolul, mert a két kérdéses film is angolul, feliratozva néztem meg. Sajnos elfelejtem néha, hogy minden filmet szigorúan az eredeti nyelvén kell megnézni, ha a érezni akarod azt amiért megdolgozott a stáb, így tudod átérezni, nincs mese és mostantól nekem is oda kell majd erre figyelnem.
Na de azért jöttem ide (kemény 2 billentyű lenyomásával és két kattintással ... kemény meló volt ..), hogy leírjam (inkább kiírjam magamból)a véleményemet a The Perks of Being a Wallflower és a Silver Lining Playbook filmekről. Először is kezdeném a legfrissebbel.
The Perks of Being a Wallflower, magyarul kb annyit tesz , Az előnyei annak ha különc vagy, egy elég átlagos alappal induló film, miszerint van egy antiszociális, kissé fura ,könyvmoly srác, aki a gimnázium első napján elhatározza, mivel egész nyáron csak a családjával találkozott, ezért barátokat fog szerezni. Ettől a kezdéstől még senki nem esne hanyatt, én is valami szar vígjátékra számítottam, de szerencsére az imdb 8,2-es besorolása , valamiképp megnyugtatott, ha valami az imdb-n ilyen nagy számot ér el akkor annak jónak kell lennie (sajnos ez nem mindig van így, személyes kedvenc a Donnie Darko, ami imdb 8,2-ese durván elszámozott ,mivel én kb. 4-est adnék rá...
személyes megjegyzés: még egy kísérletet kell hogy tegyek ezzel, lehet öregebb fejjel meglátom benne a 8-ast..). A film körülbelül erről is szól , hogy Charlie a főszereplő, hogyan talál magának barátokat ( és egy chrush-t Emma Watsont). Ennyit a gyors szummázásról és hölgyeim és uraim a várva-várt rész következik.
Ami nagyon megfogott benne, hogy a karakterek nagyon emberiek, nem mű emberek mint a legtöbb gimnáziumos amerikai filmben, itt ténylegesen éreznek, szeretnek, véreznek az emberek, nem minden a végzős bál körül forog, és nem akkor történik a világvége , ha megbuksz valamiből , vagy ha híztál két kilót. Kevés filmnél tudom átérezni a szerelmespár érzelmeit, mert gyakran túl gyorsan jönnek össze, és ekkorra még nem érett meg bennem az , hogy én is szurkoljak nekik, de ennél a filmnél ez megvolt, itt szurkoltam az elejétől Charlienek (főleg mert párhuzamokat tudtam fejben alkotni Charlie gimnáziumi első éve és az én gimnazista éveim között). Örülök, hogy készítenek még ilyen filmeket, amik nem a tömegnek készülnek , hanem azoknak akik ténylegesen filmeket akarnak nézni, mivel ez pont olyan, nem egy kaptafa film és emiatt fogom megjegyezni örökre a nevét (ugyanúgy, mint annak idején a Keith-szel).
A Napos oldalról ugyan ezt tudnám elmondani, a szereplőknek igazi problémáik vannak, megmutatja az embernek, hogy ha az ember elkezd zuhanni akkor nehezen juthat ki a gödörből.
A film első fél órája ezt mutatja meg nekünk, hogy a főszereplők milyen problémákkal küzdenek, és egyfajta kontrasztot állít elénk azzal, hogy a hozzátartozóikkal együtt ábrázolja, ugyanúgy nekik is megvan a saját problémáik , és az is látszik , hogy nem értik (és gyakran nem is jól kezelik a dolgokat), de mindent megtesznek egymásért.
Nem akarok belemenni részletesen a történetben, szóval a motivációkat nem írom le, annyit azért megemlítenék , hogy a fent említett ábrázolásmód az, ami igazán megragadó, emiatt nem tudtuk kikapcsolni (pedig egyáltalán nem ilyen filmet terveztem nézni a filmezős estén:D)
A mostani ízlésemhez tökéletesen illettek ezek a filmek, nem tudom mért , de mostanában, minden téren hasonló műveket keresek, de erről majd szóljon egy másik poszt:)
Köszi, hogy elolvastad , főleg azért, mert elég szétszórtra sikerült, remélem azért sikerült kedvet csinálnom, azoknak akik kedvet kaptak hozzá azoknak jó szórakozást :D(akik nem toll a fülükbe)
